Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

minden a cicusokról

2010.12.30

 

Birman




Jellemzői A birman (BIrma szent macskája)
Bundája: Közepesen hosszú szőrű
Származási országa: Burma
Mérete: Közepes/Nagy
Gondozása: Elég munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni
Természete Csendes, ragaszkodik a gazdájához, kiegyensúlyozott, nagyon szeretetreméltó és jó természetű


Csendes, ragaszkodik a gazdájához, kiegyensúlyozott, nagyon szeretetreméltó és jó természetű

Története:



A helyszín: Burmában, sok-sok évvel ezelőtt. Egy remete, ölében hófehér macskájával, Fejére ugrott?! Lelke a cica testébe vándorolt, az istennő pedig aranypalástját és szemei kékségét adományozta a macskának. Csak a lábak maradtak meg fehérnek, és a cica még mindig hőn szeretett gazdájának ölében feküdt. Egy sokkal inkább evilágibb történet egy francia macskatenyésztőről szól, aki európai rövid szőrűt, sziámit és perzsát keresztezett egymással, és viszonylag rövid idő alatt létrehozta az új macskafajtát. Igaz vagy sem, a templomi macska legendája és az ázsiai elnevezés igen pozitívan befolyásolják a fajta eladásainak alakulását. A birmant 1925-ben ismerték el hivatalosan, és azt is hivatalosan rögzítették, hogy a tenyésztése Franciaországban kezdődött el. A II. világháború alatti válságos helyzetet követően a fajta mára már igen elterjedté vált.



Általános megjelenése:



Közepes méretű, kissé magas, izmos és erőteljes macska, a kanok egyértelműen nagyobbak. Az egyenlő szárú háromszög formájú fej leginkább a szemeknek köszönhetően kifejező. A szem többnyire kerek, tágra nyílt, és tisztán, sötétkék színben ragyog. A birman lábai rövidek és erőteljesek, kerek mancsokkal, amelyek végén fehér mintázat található. A közepesen hosszú farok "zászlós", és nem lehet túl hosszú. Ennek megfelelően a bunda a közepesen hosszútól a hosszúig terjedhet, rövid az arcon, fokozatosan hosszabbodik az arccsontokon, és hosszú a háton, valamint a bordák és a csípő közötti területen. Van egy kevés aljszőrzet, a bunda selymes struktúrájú. A nyakfodor és a hátsó lábakon található “bricsesz” standard jellemzői a fajtának. A birman sajátos mintázatai a mellső lábakon lévő fehér “kesztyűk”, és a hátsó lábakat díszítő fehér “csizmák”.


 


 

 

 

 
 

 

Miért dorombol a macska?

 


Minden macskabarát számára nyilvánvaló, hogy a cicák többnyire elégedettségükben dorombolnak, ám azt kevesen tudják, hogy ez a hangkibocsátás eredetileg a szoptató anyamacska és kölykei közötti kommunikációt szolgálja.

 
A kismacskák néhány napos korukban már hallhatóan dorombolnak, még szoptatásuk közben sem hagyják abba. Idősebb, már elválasztott kölykök is dorombolással fogadják anyjukat, felidézve a szoptatás bizalmas légkörét.
A legelterjedtebb elmélet az, hogy doromboláskor a macska hangszalagjai a levegő hatására rezegni kezdenek. Eközben a gégefő izomzata másodpercenként hússzor-harmincszor húzódik össze.

A cica minden kedvelt testhelyzetben képes dorombolni, akár nyitott, akár csukott szájjal. A dorombolás és a légzés ritmusa megegyezik. A régi időkben a rokka kerekének egyenletes surrogásához való hasonlóság miatt a doromboló macskára azt mondták, hogy „fon”.

Egyes vélemények szerint azonban a dorombolást nem a hangszálak rezegtetése idézi elő. Megfigyelték, hogy az a macska is vígan tovább dorombolt, akin egészségügyi okokból gégemetszést hajtottak végre. Valójában a mai napig sem tudtak megállapodni abban a tudósok, hogy tulajdonképpen hogyan dorombol a macska.

Tény, hogy csak a teljesen csonttá keményedett nyelvcsontú macskák képesek dorombolásra. A porcos nyelvcsontú felidák gégefője mozgékony: ezek az állatok a bömbölésre képesek. A felidák közül csak a kisebb fajták és a cibetmacskafélék egyes képviselői tudnak dorombolni. Ebbe a csoportba tartozik a házimacska, a jaguár, a puma, az ocelot, a szervál, a gepárd és a vörös hiúz.

A dorombolás elsődleges jelentése: jól érzem magam, elégedett vagyok, közölni akarom veled, hogy örülök a jelenlétednek, várom az etetést, mert érzem a kellemes illatokat a konyha felől…
A hízelgés, öröm kifejezése mellett a dorombolás nyugtatgatást is jelenthet: ne idegeskedj, nyugodj meg… Még beteg vagy sebesült macskák is dorombolnak, mert érzik gazdájuk szorongását, és nyugtatni akarják a szeretett embert. A nőstény is dorombol a szülési fájdalmak szünetében: világra jönni készülő kölykeit nyugtatja teste puha vibrálásával. Több tudós azt gondolja, hogy a dorombolásnak (ön)gyógyító hatása is lehet. Erre utal az is, hogy ortopédsebészek használnak ilyen frekvenciájú hangokat a betegek gyógyítására.

Ha cicánk jókedvében dorombol, akkor igazán mindenki jól jár. Kedvencünk örömében mi is osztozhatunk, ha pedig feszültek vagyunk, egy kedves, doromboló jószág közelsége biztosan jótékonyan hat ránk.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.